Farkas József református lelkipásztor igehirdetéseinek hangarchívuma

2018. 08. 23.

 

Isten nem adja fel sohasem az Ő szabadságát, és nem engedi magát belekötözni szertartások hálózatába. Érvényes az a protestáns gondolat, hogy elmegyünk a templomba, és vagy ott lesz velünk az Isten, vagy nem lesz ott. Bizonyos az, hogy Ő ott akar lenni. De az engedetlen gyülekezet meg tudja szomorítani Isten Szentlelkét olyannyira, hogy - Ezékiel látomása szerint - fölemelkedik és eltávozik Isten Lelke a templomból, miközben pompázatos bőségben zajlanak a szertartások.

Meg kell tanulnunk ennek a felismerésnek az alázatában templomba járni. Nem természetes az, hogy ott lesz az Isten. Imádkozni kell érte. Hívni kell Őt, és közben meg kell vizsgálnunk önmagunkat: engedetlen magatartásunkkal, képmutató kegyességünkkel nem idegenítjük-e el mi magunk Isten Szentlelkét a templomtól. Jeremiás engedelmes próféta volt, de még ő is így beszél Istenről: "Olyanná lettél nekem, mint a bizonytalan vizű, csalóka patak" (15,18). Minden istentiszteletünkre készülve komolyan kell imádkoznunk: Marana tha! Jövel, Urunk Jézus! Mit ér az istentiszteletünk, ha Te nem leszel velünk! Ha többen és többször közeledünk ilyen alázattal a templomhoz, gyakrabban fogjuk átélni azt a szent csodát, hogy "köztünk van a Krisztus" (Kol 1,27)

(Idézet Farkas Józsefnek a Reformátusok Lapja 1970. február 22-i számában megjelent cikkéből. Újraközölve a Több az élet II. című gyüjteményes kötetben, kiadta a Dunántúli Református Egyházkerület, Pápa, 2017)

 

 

Kedves Látogató!

Ez a honlap egy hangtár. Hangüzenetekkel tele tár, amely Farkas József budapesti református lelkipásztor hangszalagon megőrzött igehirdetéseiből, előadásaiból nyújt válogatást az interneten véletlenül idetaláló vagy célirányosan kutató fiataloknak és idősebbeknek.

Kinek ajánljuk a hangtárban való keresést?

Mindenkinek, akit érdekelnek az anyagi és szellemi világ határán feszülő ember problémái. Azoknak, akik ismerni szeretnék a Biblia üzenetét, Jézus tanításait, érdeklődnek teológiai kérdések iránt. Akik meghallgatják az utánozhatatlan világossággal megfogalmazott bibliamagyarázatokat, azok gondolkodásra kényszerülnek. És van lehetőség a továbblépésre is: szellemi ösztönzéseket kaphatnak az élet más szemlélettel való továbbvitelére.   

Milyen témájú igehirdetésekkel találkozhatunk a hangarchívumban?

A hangtárban 1972 és 1999 között elhangzott beszédek találhatók:

A hanganyagok a Hangtár oldalon mp3-as formátumban találhatók meg, meghallgathatók, és le is tölthetők. Alapbeállításban a felvételek az elhangzás időpontjának sorrendjében jelennek meg, de lehetőség nyílik a prédikáció alapjául szolgáló bibliai igehely, a cím és az alkalom szerinti keresésre is. Egy-egy felvétel ideje kb. 30 perc.

Meg kell említenünk, hogy nyers felvételekről van szó, melyeknek hangminősége változó. Célunk a hanganyag megőrzése, és korszerű eszközökkel való elérhetőségének biztosítása volt.

Szólj hozzá! Várjuk az észrevételeket a Kapcsolat oldalon.

Miért érdemes folyamatosan figyelemmel követned minket?

Terveink szerint az archívum anyagát folyamatosan bővítjük, változtatjuk. A tárhely korlátozott mérete miatt egy válogatott törzsanyag mellé rendszeresen töltünk fel ideiglenes jelleggel újabb felvételeket vagy tematikus válogatásokat. Az aktuális változásokról itt a Kezdőlapon tájékoztatjuk a honlap látogatóit, az oldalsávon pedig megtalálhatók a legújabban feltett felvételek.

Ha értékesnek találod hangtárunk tartalmát, hívd fel rá ismerőseid, barátaid figyelmét!

A honlap szerkesztői

 

Farkas Józsefné ajánlása:

1948. február 8-án Farkas József, mint megbízott missziói lelkész felállt a Gyulai Pál utcai öreg ház első emeletén a nagyterem dobogójára, és elmondta az első igehirdetését. Megbízása arra szólt, hogy Pest közepén, a Rákóczi út és Király utca valamint a Nagykörút és Kiskörút közötti terület református híveit látogatva és hívogatva ott egy önálló gyülekezetet szervezzen. Ez a terület a nagy Kálvin téri gyülekezet egy kis nyúlványa volt, a mindenkori segédlelkész gondjaira bízva. Kaptunk hozzá egy háború előtti névsort, és egy remek, talpraesett diakonissza testvért.

A területen még sok foghíjas telek volt a bombázások nyomán. A lakott házakban is még "belőtt" lakások voltak, hulló vakolat, reménytelen károk mindenütt. Néhány évvel  előbb ez  a terület volt a Gettó, ahol sok ezer ember élt összezsúfolva embertelen körülmények között.

 A lakásokba már visszatértek az eredeti lakók, majd jöttek falusiak, akik itt a nagyvárosban próbáltak megélni, mert mindenüket elvesztették. Nagyobb volt azoknak a nyomorúsága, akik a szeretteiket vesztették el. Szinte minden családban gyászoltak, vagy még mindig - egyre fogyó reménnyel - hazavártak valakit valamilyen fogságból.

Előfordult, hogy a hívogatáskor a csöngetésre ajtót nyitó ember azt mondta: "Maguk mernek ezek között a falak között az Istenről beszélni?"

De voltak, akik jöttek, elindult a hívásra az öreg altábornagy bácsi és a nagytudományú akadémiai könyvtáros, meg a kéményseprő, meg a segédházmester, meg a női szabó - és sok fiatal. Jöttek "Jóska bácsi" után az egyetemisták, akik között ifjúsági lelkész volt évekig. Így kezdett alakulni a gyülekezet egy fiatal, modernül gondolkodó prédikátor körül  Jó volt, hogy nem voltak régi hagyományok, amelyeket követni kellett volna.

A gyülekezeten belül valódi testvérek lettünk. A híveink látták, hogy mi is olyan gondokkal élünk, mint ők mindnyájan. Láttak hazafelé cipekedni a csarnokból, vagy sorba állni az élelmiszerjegyekkel. Segítettek beszerezni egy-egy bútort az üres lakásba, és feljöttek beszélgetni a konyhába. Hiteles személynek látták a lelkészt, és látták, hogy mindent megtesz azért, hogy az Isten aktuális üzenetét megértse, és úgy tudja továbbadni, hogy az lelket tápláló, erősítő kenyér legyen. Nem volt külön irodája, aki beült hozzá beszélgetni, látta a német, francia, angol szakkönyveket, a görög és héber bibliáját, és látta a kisgyerekeket, a nagyon szerény otthont.

Jöttek az istentiszteletekre a területünkön élők, akiket már személyesen is megismertünk. Aztán hozták a barátaikat, rokonaikat, majd nagyon óvatosan - hiszen már a félelem ideje is eljött - hívták a kollégáikat, akiknek vigasztalásra, erőre volt szükségük. Egy fiataltól hallottam, hogy az egyetemen így hívta egy fiú:" gyere, elviszlek valahova, ahol mindenről lehet őszintén beszélni!" 

A Gyulai Pál utcai igehirdetések egyre több embert vonzottak, és egyre többen akarták eljuttatni barátaiknak is Isten vígasztaló üzenetét. Az első időkben egy nagyszerű testvérünk gyorsírással írta, és otthon gépírásba tette át a szöveget, egyszerre nyolc néha kilenc példányt ütött át a vékony másoló papíron. Ebből vettek át szolgáló lelkek egy-egy példányt, és másolták tovább.

Később jött a magnó, ami eleinte egy nagyon nehéz doboz volt, de vitték hűségesen a beteglátogatók a hallgatható igehirdetést. Később a magnó kisebb és kényelmesebb lett, ez már a kazettás magnók időszaka volt. Hűséges lelkek hétről hétre felvették az egész istentiszteletet, így maradtak meg szívszorító őszinte imádságok is egy-egy igehirdetés után.

A technika újabb és újabb csodákra képes. Bár mindig azt mozdítaná elő, hogy mind jobban  megérthessük Mennyei Atyánk üzenetét!  Ez volt Farkas József élete célja, minden tanulmányának rugója. Legnagyobb öröme az volt, ha megértette Isten szavát és a "szél fújt", és a Lélek átadta az üzenetet a szomjas emberi szívnek.

Áldja meg az Úr ezt a nagyszerű munkát, hogy az ő régi és nagyon mai igehirdetései ezt szolgálják most is - Isten dicsőségére és sok ember javára.