Emlékezés Farkas Józsefről az Új Emberben

Különleges ajándék, ha valakit templomból, közösségétől szólít haza az Isten. Ezt az ajándékot kapta most karácsonykor Farkas József református lelkész, aki a lelkészi szobájából szellemi aktivitásának teljében, csöndben, szenvedés nélkül 85 évesen „tért haza”. Több száz tisztelője szinte be se fért a Gyulai Pál utcai református templom termeibe január 20-án, búcsúztató istentiszteletén. Ki volt Farkas József? Lelkipásztor, aki reformátusként volt egyetemes, az ökumené és a radikális megújulás elkötelezettje. Lelkisége, aktivitása szerint leginkább Gyökössy Endréhez hasonlítható… Népszerűségét kitűnő könyvei és rendkívüli emberi figyelmessége alapozta meg. Teológiai beszédei világosak és érthetőek voltak. Tudta, a nyelven múlik a közvetítés minősége. Képes volt távlatosan gondolkodni, nem tisztelte az egyházi merevséget, hirdette, hogy nem a Biblia betűje áll Krisztus fölött, hanem Jézus áll mindennek a középpontjában. Műhelyét derűs szójátékkal nevezte egyidejű oratóriumnak és laboratóriumnak. (Hozzátehetjük: menedékhely is volt.) Számos megújulási igehirdető műve jelent meg, köztük az Alternatív teológia. Ám legjellemzőbb, legkülönlegesebb a Pneumatikus ember címet viselő füzet. Ebben azt az ősi keresztény emberképet mutatja fel, amely a test-lélek-szellem – szóma, pszüché, pneuma hármasságban az utóbbiból nyeri az erőt.

„Boldogok a pneuma koldusai. Boldogok, akik nem nyugszanak bele abba, hogy test és lélek redukált kettősségében élünk. Teljes életet akarnak élni. És ehhez az út: Vegyünk Szentlelket!”

Farkas Józsefet kutató, tanító embernek ismertük. Katolikus táborokban és ökumenikus műhelyben egyaránt sikere volt revelatív erejű előadásainak. Hálát adunk teremtőjének az általa közvetített szellemiségért – a Szeretet Lelkéért. Pneumatikus ember volt, s most már mindörökre az marad.